Manapság igen divatos kifejezés a funkcionális edzés.Sokszor olyan érzésem van azonban, hogy a fogalmat valamiféle általános, közelebbről nem meghatározott értelemben használják, "nem gyúrás, hanem olyan izé" értelemben :)
A funkcionális edzés eredetileg rehabilitációs módszerek együttesét jelentette, amelyeket a fizikoterápiás szakemberek alkalmaztak különböző mozgásszervi betegeknél, műtétek után stb. A kezelés célja természetesen az volt, hogy egy adott mozgásrendszeri sérülést javítsanak, specifikusan a célra kialakított és összeállított gyakorlatsorokkal. A gyakorlatok spektruma nagyon széles: a legkülönbözőbb súlyzós gyakorlatok mellett különböző gépeken, vagy éppen vízben végzett feladatok is ide tartozhatnak. A funkcionális edzésben visszatérő elem az instabil talajon, pl. levegővel töltött párnán, vagy labdán végzett gyakorlatok. Ezeknek a maguk kontextusában természetesen meg is van a létjogosultságuk, azonban e kontextusból kiemelve időnként inkább hatnak bizarrnak:
Nem vagyok benne biztos, hogy egy ilyen gyakorlatnál az előnyok ellenpontozzák a balesetveszélyt, és a gyakorlat miatt szükségszerűen erősen csökkentett súlyt. Kiváló stabilizációs gyakorlat lehet az overhead squat* ehelyett. Egyik sem funkcionális a szó szigorú értelmében persze: nem tudom, ti hogy vagytok vele, én ritkán szoktam súlyokat cipelni labdákon, vagy mondjuk mocsárban (ha már instabil felület) állva, és nehéz tárgyakat sem a fejem fölött nyújtott karral mozgatok, ha nem muszáj.
Megítélésem szerint a funkcionális edzés esetében nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy funkcionális: azaz célja alapvetően (és eredeti elveivel összhangban) az kell, hogy legyen, hogy egy adott egyént segítsen a mindennapi funkcionálásban azáltal, hogy az ehhez szükséges fizikai attribútumait fejleszti. Nézzük meg ezt pár fiktív példán:
Irodai János 30 éves férfi, foglalkozása: irodakukac. Napi 8-10 órát egy íróasztal mellett görnyed, autóval jár, a lakásához liften érkezik. Az ő esetében a funkcionális edzés alapvetően az egészségmegőrzést fogja jelenteni. Feltehető, hogy Jánosnak van mit leadnia, mert a mozgásszegény életmódtól elhízott; némi alapkondi sem ártana, mert még a buszmegállóig való elsétálás sem tartozik a napi programjába, viszont kifullad, mire felér az iroda mélygarázsából a liftig. Az ő esetében tehát a funkcionális edzés pl. a kocogás/futás, esetleg némi ismerkedés a kettlebellekkel.Neki NEM funkcionális az erőemelés, vagy az ilyen-olyan gépes gyakorlatsor, amely egy-egy izomcsoportot dolgoztat izoláltan.
Költöztető István költöztető. Munkaideje jelentős részében vagy autóban ül, vagy bútorokat mozgat, lépcsőn, autóba be, autóból ki, szobából ki, szobába be stb. A nap végére fáj a dereka és a háta, de még be kell vásárolnia, és felcipelni a cuccot a harmadikra, mert a tömbházban nincs lift. Az ő esetében a funkcionális edzés - mivel a munkája fizikai jellegű - egészen mást jelent, mint Iordai Jánosnak. Először is, jó nyújtó-lazító-mobilizáló programra van szüksége, hogy a munkában keletkező terhelést ellensúlyozza. Szüksége van erős stabilizáló izmokra, hogy a legkülönbözőbb hülye pózokban való zongoracipeléstől ne nyomorodjon meg; jókora erőre, hogy a sarokban álló páncélt is ki tudja emelni; és egy nagy adag szívósságra, hogy bírja a napi gályázást. Ha valami okból a munka mellé még edzésre vágyik, az ő számára sokkal komplexebb funkcionális edzésprogramot kell összeállítani.
Magyarán, ha valaki funkcionális edzésről beszél, és előre meghatározott gyakorlatsorokat ért rajta, akkor úgy vélem, tévúton jár. A funkcionális edzés mindig egy egyén igényeihez alkalmazkodó gyakorlatok összessége. Ha valaki funkcionális edzést ajánl, de nem térképezi fel az életmódotokat, és azt, hogy NEKTEK mire van szükségetek, akkor Lusta Dick szavaival dobjátok meg egy kővel, és fussatok el - de jó messzire :)
*A videót véletlenszerűen választottam, a formát nem tartom tökéletesnek, de a lényeget jól szemlélteti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése